A diffúz nagy B-sejtes lymphoma modern szemlélete és kezelése | Recent advances in the understanding and treatment of diffuse large B-cell lymphoma

Absztrakt A diffúz nagy B-sejtes lymphoma a leggyakoribb a non-Hodgkin-lymphomák között. A ciklofoszfamid-vincristin-adriablastin-prednisolon kemoterápiával a betegeknek már közel 50%-a meggyógyítható volt, majd a rituximab hozzáadásával a gyógyulási arány már 60% fölé emelkedett. Ez a javulás jelentős, de további növekedést kellene elérni a betegek gyógyulási arányában. Az utóbbi években elvégzett genetikai vizsgálatok számos új, a patogenezisben is szerepet játszó és terápiás célpontként is szolgáló mutációt azonosítottak a betegségben. A diagnosztika ma már rutinszerűen alkalmazza a 18-fluoro-deoxi-glükóz-pozitronemissziós komputertomográfiás vizsgálatokat a Lugano klasszifikációs rendszer részeként. Ezen adatok alapján egyre pontosabban meghatározható a betegek prognózisa, és kiválaszthatók azok a betegek, akik valamelyik új, szelektíven ható gyógyszerre esetleg reagálhatnak. Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, az újabb kezelések bevezetése várhatóan a közeli jövőben tovább fogja javítani a betegek túlélési esélyeit. Az összefoglaló közlemény áttekintést ad a közelmúlt újdonságairól, kiemeli a ma használatos és javasolt kezeléseket, továbbá áttekintést ad a jelenleg kipróbálás alatt álló és bevezetendő kezelésekről is. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1232–1241. | Abstract Diffuse large B-cell lymphoma is the most common type of non-Hodgkin’s lymphoma. Using the conventional cyclophosphamide adriablastin vincristin prednisolon polychemotherapy about 50% of the patients were cured. The addition of rituximab to the regimen increased the cure rate to 60%. This is a major improvement, however, further advance is still needed to increase the cure rate. The extensive genetic testing performed recently revealed several important pathognomic mutations as potential targets in this disease. Routine diagnosis of patients now includes the use of 18Fluor-deoxy-glucose positron emission computer tomography, according to the recent Lugano classification system. With all these data we can better predict the prognosis of patients, and we can select candidates for novel targeted therapies as well. Answering these questions, and utilizing novel therapies possibly will further increase the cure rate in the near future. This paper summarizes current diagnostic and therapeutic approaches and describes recent understanding in the mutations and pathognomic changes resulting in the disease. The authors also summarize the data available on experimental therapies possibly entering clinical pratice in the forthcoming years. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1232–1241

Aktualitások a primer myelofibrosis ellátásában | Actualities in the management of primary myelofibrosis

Absztrakt A primer myelofibrosis a Philadelphia-negatív krónikus myeloid neoplasiák közé tartozó ritka kórkép, amelyre jellemző a cytopeniák és hepatosplenomegalia kialakulása. A betegség etiológiája ugyan jelenleg sem ismert, de az utóbbi 10 – és még inkább a legutóbbi három – évben a patogenezisét és prognózisát tekintve ismereteink jelentősen bővültek. 2015-ben Magyarországon is elérhetővé vált a JAK2-gátló ruxolitinib a betegség kezelésére, amely a splenomegalia mérséklésén és a betegséghez társuló tünetek javításán túl a túlélési eredményeket is javíthatja. A primer myelofibrosis ellátásában tehát egyfajta szemléletváltás bontakozott ki, amely miatt időszerű a betegséggel kapcsolatos ismeretek összefoglalása. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1547–1556. | Abstract Primary myelofibrosis is one of the Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasms. It is a rare disease featured by cytopenias and hepatosplenomegaly. Although the etiology of the disease is still unknown, our knowledge about its pathology and prognosis has been improving in the last few years. Furthermore, the JAK2 inhibitor ruxolitinib has become available in Hungary since 2015. Beside its high efficacy in spleen volume and in reduction of myelofibrosis-associated symptoms, this novel therapy also exerts a disease-modifying effect and, therefore, ruxolitinib may improve the life expectancy too. Treatment approach of myelofibrosis has been changed these years, which gives a reason for this summary. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1547–1556

Employment status and health related quality of life among Hodgkin-lymphoma survivors'- results based on data from a major treatment center in Hungary

L

Az alumínium toxicitás mérséklése baktérium készítménnyel a kukorica kezdeti növekedési stádiumában

K

Az ólom toxicitás hatásának vizsgálata a kukorica kezdeti növekedési stádiumában

K

Pulmonalis eltérések Hodgkin-lymphomában

Absztrakt A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173

A myeloma multiplex megközelítése Magyarországon 2016-ban

Absztrakt A myeloma multiplex kezelése az elmúlt évtizedben óriásit változott. Mind a kemoterápiás protokollok, mind a szupportív kezelés nagy fejlődésen ment át, amióta a legutóbbi magyar ajánlás megjelent. A betegek egyre nagyobb része ér el tartós választ, és mind többük számára van talán esély a gyógyulásra is. Az összefoglaló célja, hogy az utóbbi évek eredményeit is beépítve, az érvényes nemzetközi ajánlásokat a magyar viszonyok sajátosságaihoz adaptálva segítse a betegek leghatékonyabb kezelését. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 123–137